Főoldal » Archív » Elzárásról börtönbüntetésre súlyosbított a másodfokú bíróság

Ered­mény­re veze­tett az ügyész­ség fel­leb­be­zé­se, amely­nek alap­ján eljár­va a Tata­bá­nyai Tör­vény­szék   vég­re­haj­tan­dó bör­tön­bün­te­tés­re súlyos­bí­tot­ta annak a fér­fi­nak a bün­te­té­sét, akit az első­fo­kú bíró­ság elzá­rás­ra ítélt a nemes­fém­re, kisebb érték­re elkö­ve­tett lopás bűn­tet­te miatt. 

Az egyik vád­lott 2016. kará­cso­nyá­ig a fém­meg­mun­ká­lás­sal fog­lal­ko­zó sér­tett cég­nél dol­go­zott, őt a biz­ton­sá­gi őr a cég alkal­ma­zott­ja­ként ismer­te, emi­att a tata­bá­nyai telep­hely­re been­ged­te, és a rak­tár­kul­csot is oda­ad­ta neki.

A vád­lot­tak az így kapott kulccsal  bemen­tek a rak­tár­ba, és onnan 11 darab, egyen­ként 40.000,- Ft. érté­kű rozs­da­men­tes fém mun­ka­asz­talt, a kis­te­her­au­tó­juk­ba pakol­ták, és azo­kat – hat alka­lom­mal for­dul­va – a telep­hely­ről elszál­lít­va eltu­laj­do­ní­tot­ták, majd fém­hul­la­dék­gyűj­tő tele­pen 2017. janu­ár 21. és 23. nap­ja­in 120.480,- Ft vétel­áron fém­hul­la­dék­ként értékesítették.

Az első­fo­kú bíró­ság a vád­lot­ta­kat bűnös­nek mond­ta ki a társ­tet­tes­ként elkö­ve­tett lopás bűn­tet­té­ben, ezért a egyi­kü­ket 1 év 4 hónap, vég­re­haj­tá­sá­ban 4 évre fel­füg­gesz­tett bör­tön­bün­te­tés­re, míg a mási­kat 90 nap elzá­rás­ra, és 300.000,- Ft pénz­bün­te­tés­re ítélte.

Az egyik vád­lott vonat­ko­zá­sá­ban az íté­let a kihir­de­té­sét köve­tő­en jog­erős­sé vált, azon­ban a másik férfi ter­hé­re az ügyész súlyos­bí­tá­sért, vég­re­haj­tan­dó sza­bad­ság­vesz­tés és köz­ügyek­től eltil­tás alkal­ma­zá­sa végett fel­leb­be­zést jelen­tett be arra figye­lem­mel, hogy az elkö­ve­tő több­szö­rö­sen bün­te­tett sze­mély, köz­tük kilenc alka­lom­mal vég­re­haj­tan­dó sza­bad­ság­vesz­tés­re ítélték.

A Tata­bá­nyai Tör­vény­szék az ügyé­szi fel­leb­be­zés­ről meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy az meg­ala­po­zott, ezért  az első­fo­kú íté­le­tet meg­vál­toz­tat­ta, a vád­lot­tat 1 év 8 hónap bör­tön­bün­te­tés­re és 3 év köz­ügyek­től eltil­tás­ra ítél­te, továb­bá meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy a sza­bad­ság­vesz­tés­ből leg­ko­ráb­ban annak három­ne­gyed részé­nek kitöl­té­sét köve­tő napon bocsát­ha­tó fel­té­te­les szabadságra.