Főoldal » Archív » Eredményes legfőbb ügyészi jogorvoslati indítvány a törvényesség érdekében Gy. Tamás védőjének kizárása kérdésében

Dr. Polt Péter leg­főbb ügyész ered­mé­nye­sen ter­jesz­tett elő jog­or­vos­la­ti indít­ványt a tör­vé­nyes­ség érde­ké­ben a fel­buj­tó­ként, előre kiter­vel­ten elkö­ve­tett ember­ölés bűn­tet­te miatt Gy. Tamás ellen folya­mat­ban lévő bün­te­tő­ügy­ben, mely­nek alap­ján a Kúria meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy tör­vény­sér­tő­en vál­toz­tat­ta meg a Fővá­ro­si Tör­vény­szék a Budai Kerü­le­ti Bíró­ság vég­zé­sét, és uta­sí­tot­ta el Gy. Tamás védő­jé­nek kizá­rá­sá­ra irá­nyu­ló ügyé­szi indítványt. 

Az ember­ölés bűn­tet­te miatt folya­mat­ban lévő bün­te­tő­ügy­ben a nyo­mo­zó ható­ság 2018. decem­be­ré­ben tanú­ként hall­gat­ta ki Gy. Tamás gya­nú­sí­tott meg­ha­tal­ma­zott védő­jét. Mivel a hatá­lyos bün­te­tő­el­já­rá­si sza­bá­lyok sze­rint bün­te­tő­ügy­ben nem lehet védő olyan sze­mély, aki az eljá­rás­ban tanú­ként vett vagy vesz részt, ezért a nyo­mo­zá­si bíró az ügyész­ség erre irá­nyu­ló indít­vá­nyá­nak meg­fe­le­lő­en az ügy­vé­det a bün­te­tő­el­já­rás­ból kizárta.

A vég­zés­sel szem­ben a védő fel­leb­be­zés­sel élt. Ez alap­ján a Fővá­ro­si Tör­vény­szék, mint másod­fo­kú bíró­ság meg­vál­toz­tat­ta a koráb­bi bírói dön­tést, és a kizá­rás­ra irá­nyu­ló ügyé­szi indít­ványt eluta­sí­tot­ta. A hatá­ro­zat indo­ko­lá­sá­ban a tör­vény­szék kifej­tet­te, hogy a tanú érdem­ben csak olyan tárgy­kör­ben nyi­lat­ko­zott, ami „nem bizo­nyí­tan­dó tény­re vonat­ko­zott”, illet­ve amely a bizo­nyí­tá­si eljá­rás érde­mi részé­vel nem függ össze, mert több­let bizo­nyí­té­kot nem hor­doz. Mind­ezek alap­ján a Fővá­ro­si Tör­vény­szék eluta­sí­tot­ta a védő kizá­rá­sá­ra irá­nyu­ló ügyé­szi indítványt.

Az ügyész­ség tör­vény­sér­tő­nek talál­ta tör­vény­szék dön­té­sét, mert állás­pont­ja sze­rint egy sze­mély eljá­rás­jo­gi hely­ze­tét nem befo­lyá­sol­ja az a körül­mény, hogy milyen tar­tal­mú val­lo­mást tesz. Akit a ható­ság tanú­ként meg­idéz, majd e minő­sé­gé­ben kihall­gat, önma­gá­ban azt ered­mé­nye­zi, hogy az adott sze­mély a tanú pozí­ci­ó­já­ba kerül, és védő­ként az ügy­ben nem jár­hat el. Mivel a konk­rét ügy­ben a gya­nú­sí­tott meg­ha­tal­ma­zott védő­jét a nyo­mo­zó ható­ság tanú­ként kihall­gat­ta, és ő az ügy – ható­ság által – jelen­tős­nek ítélt körül­mé­nyei tekin­te­té­ben érde­mi val­lo­mást tett, ezért ezt köve­tő­en az eljá­rás­ban védő­ként már nem vehet részt.

A meg­je­lölt indo­kok alap­ján – a hatá­lyos sza­bá­lyo­zás sze­rint – nem lett volna tör­vé­nyes lehe­tő­sé­ge a Fővá­ro­si Tör­vény­szék­nek arra, hogy a Budai Köz­pon­ti Kerü­le­ti Bíró­ság vég­zé­sét meg­vál­toz­tas­sa, és a védő kizá­rá­sá­ra irá­nyu­ló indít­ványt elutasítsa.

Mivel a dön­tés­sel szem­ben továb­bi jog­or­vos­lat­nak már nem volt helye, és a tör­vény­sér­tés más módon nem volt orvo­sol­ha­tó, ezért Dr. Polt Péter leg­főbb ügyész a tör­vé­nyes­ség érde­ké­ben ter­jesz­tett elő jog­or­vos­la­ti indít­ványt a Kúri­án annak meg­ál­la­pí­tá­sa érde­ké­ben, hogy a bün­te­tő­el­já­rá­si sza­bá­lyok meg­sér­té­sé­vel került sor a koráb­bi bírói dön­tés megváltoztatására.

A Kúria a mai napon nyil­vá­nos ülést tar­tott, melyen elbí­rál­ta a leg­főbb ügyész indít­vá­nyát. A leg­fel­sőbb bírói fórum az ügyész­ség állás­pont­já­val min­den­ben egyet­ért­ve meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy tör­vény­sér­tő a Fővá­ro­si Tör­vény­szék vég­zé­se, amely a védő kizá­rá­sá­ra irá­nyu­ló kez­de­mé­nye­zést elutasította.

Dr. Polt Péter leg­főbb ügyész az elmúlt évek­ben szá­mos alka­lom­mal élt jog­or­vos­lat­tal a tör­vé­nyes­ség érde­ké­ben. Így pél­dá­ul 2015 szep­tem­be­ré­ben öt – köz­tük a Port­ik Tamás, Bisz­ku Béla és Süve­ges Péter ellen indult – bün­te­tő­ügy­ben. A leg­főbb ügyész indít­vá­nyá­val egye­ző­en a Kúria négy eset­ben (így az emlí­tett ügyek­ben is) meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy tör­vény­sér­tő volt az adott ügyek­ben a másod­fo­kú, hatá­lyon kívül helye­zés­ről hozott dön­tés. Az ezt köve­tő idő­szak­ban továb­bi öt ügy­ben – köz­tük a ter­ror­cse­lek­ménnyel vádolt Ahmed H. ese­té­ben – élt a leg­főbb ügyész hason­ló okból jog­or­vos­la­ti indít­vánnyal. A Kúria mind az öt eset­ben meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy a kifo­gá­solt másod­fo­kú vég­zés tör­vény­sér­tő volt.

A Kúria a tör­vény­sér­tés meg­ál­la­pí­tá­sa ese­tén a ter­hel­tet fel­ment­he­ti, a kény­szer­gyógy­ke­ze­lé­sét mel­lőz­he­ti, az eljá­rást meg­szün­tet­he­ti, eny­hébb bün­te­tést szab­hat ki, vagy eny­hébb intéz­ke­dést alkal­maz­hat, illet­ve ilyen hatá­ro­zat meg­ho­za­ta­la érde­ké­ben a sérel­me­zett hatá­ro­za­tot hatá­lyon kívül helyez­he­ti, és szük­ség ese­tén az eljárt bíró­sá­got új eljá­rás­ra utasíthatja.

Ezen ese­te­ken kívül (így a tör­vény­sér­tő hatá­lyon kívül helye­zés, vagy mint a jelen ügy­ben a védő kizá­rá­sá­nak a kér­dé­sé­ben) Kúria hatá­ro­za­ta csak a tör­vény­sér­tést álla­pít­hat­ja meg. Ezzel együtt e jog­in­téz­mény esz­közt biz­to­sít a leg­főbb ügyész – illet­ve indít­vá­nya nyo­mán a Kúria – szá­má­ra, hogy köz­re­mű­köd­jék az egy­sé­ges jog­gya­kor­lat kiala­kí­tá­sá­ban, hoz­zá­já­rul­jon a bün­te­tő­el­já­rá­si sza­bá­lyok egy­sé­ges értelmezéséhez.