Eredményes ügyészi fellebbezés a fogyatékossággal élő sértetteket zsaroló vádlottakkal szemben

Zsa­ro­lás bűn­tet­te miatt emelt vádat a Balas­sa­gyar­ma­ti Járá­si Ügyész­ség egy 47 éves nővel és egy 32 éves fér­fi­val szem­ben 2018 már­ci­u­sá­ban, mely ügy­ben a Balas­sa­gyar­ma­ti Tör­vény­szék, mint másod­fo­kú bíró­ság jelen­tő­sen súlyo­sí­tot­ta az első­fo­kú ítéletet.

A két vád­lott 2016 máju­sá­tól 2016 decem­be­ré­ig egy Nóg­rád megyei ápoló-gondozó ott­hon több, gond­nok­ság alatt álló, látás­sé­rült lakó­ját azzal fenye­get­te meg, hogy ha nem sze­rez­nek szá­muk­ra tele­fo­no­kat, egyéb érték­tár­gya­kat illet­ve nem adnak nekik kész­pénzt, akkor meg­ve­rik illet­ve lakó­he­lyük­ről elül­dö­zik őket. A sér­tet­tek a fenye­ge­tés hatá­sá­ra a gon­do­zó ott­hon­ból lop­ták el a vád­lot­tak által kért érték­tár­gya­kat, tisz­tál­ko­dó­sze­re­ket, melye­ket aztán átad­tak részükre.

A vád­lot­tak az egyik sér­tet­tet még kol­du­lás­ra is kény­sze­rí­tet­ték, aki­nek az így meg­sze­re­zett napi 400-500 forint­tal a vád­lot­tak felé el kel­lett szá­mol­nia, ami­kor pedig a kére­ge­tés nem járt ered­ménnyel, bán­tal­maz­ták őt.

Az első­fo­kon eljárt Balas­sa­gyar­ma­ti Járás­bí­ró­ság a vád­lot­ta­kat bűnös­nek mond­ta ki társ­tet­tes­ként elkö­ve­tett zsa­ro­lás bűn­tet­té­ben, és ezért a nőt 2 év, vég­re­haj­tá­sá­ban 4 év pró­ba­idő­re fel­füg­gesz­tett bör­tön­bün­te­tés­re, míg tár­sát, mint külö­nös vissza­esőt 5 év bör­tön­bün­te­tés­re és 5 év köz­ügyek­től eltil­tás­ra ítél­te, és meg­ál­la­pí­tot­ta azt is, hogy fel­té­te­les sza­bad­ság­ra nem bocsátható.

Az íté­let ellen az ügyész a kisza­bott bün­te­tés súlyo­sí­tá­sa érde­ké­ben jelen­tett be fel­leb­be­zést. A másod­fo­kon eljá­ró Balas­sa­gyar­ma­ti Tör­vény­szék min­den tekin­tet­ben osz­tot­ta a Nóg­rád Megyei Főügyész­ség állás­pont­ját, mely sze­rint az első­fo­kú bíró­ság a súlyo­sí­tó és eny­hí­tő körül­mé­nye­ket túl­nyo­mó­részt fel­tár­ta, azon­ban nem a súlyuk­nak meg­fe­le­lő­en hatá­roz­ta meg a jog­hát­rányt, mivel a bün­te­tés kisza­bá­sa­kor a leg­nyo­ma­té­ko­sabb súlyo­sí­tó körül­ményt nem érté­kel­te. A vád­lot­tak ugyan­is gond­nok­ság alatt álló, szel­le­mi és érzék­szer­vi képes­sé­ge­ik­ben csök­kent, intéz­mé­nyi kere­tek között gon­do­zott sér­tet­tek sérel­mé­re, foko­zott gát­lás­ta­lan­ság­gal követ­ték el a bűn­cse­lek­mé­nye­ket, kife­je­zet­ten élős­kö­dő élet­mód­ra ren­dez­ked­tek be. Ezen elkö­ve­té­si módra tekin­tet­tel az I. rendű vád­lott nem érde­mes a tör­vé­nyi mini­mum­ban meg­ha­tá­ro­zott sza­bad­ság­vesz­tés­re és annak pró­ba­idő­re tör­té­nő fel­füg­gesz­té­sé­re, így a másod­fo­kú bíró­ság vele szem­ben a bün­te­tést 3 év vég­re­haj­tan­dó sza­bad­ság­vesz­tés­re, a II. rendű vád­lott elő­éle­té­re tekin­tet­tel pedig vele szem­ben a bün­te­tést 6 évre súlyo­sí­tot­ta. Mivel a II. rendű vád­lott e bün­te­tés­ből fel­té­te­les sza­bad­ság­ra nem bocsát­ha­tó, azt tel­je­sen egé­szé­ben le kell töl­te­nie. Az íté­let jogerős.