Főoldal » Archív » Tűzhalál okozójának a büntető törvény szigora jár - vádlott bosszúvágyból gyújtotta rá rokonai családjára a házat

A tör­vény­szék aljas indok­ból, külö­nös kegyet­len­ség­gel, több ember sérel­mé­re elkö­ve­tett ember­ölés bűn­tet­te miatt élet­fogy­tig tartó fegy­ház­ra ítél­te a vád­lot­tat, aki a vele egy ház­ban élő csa­lád két tag­já­nak – a 33 éves apa és más­fél éves kis­le­á­nya – szán­dé­kos tűz­ha­lá­lát okozta.

A bűn­ese­tet meg­elő­ző évek­ben a vád­lott gyak­ran segéd­ke­zett az any­juk halá­la miatt fél­ár­va három gyer­mek gon­do­zá­sá­ban és fel­ügye­le­té­ben, akik ragasz­kod­tak hozzá, az apá­val azon­ban itta­san gyak­ran keve­re­dett szó­vál­tás­ba. Elő­for­dult, hogy a fel­nőtt­ko­rú sér­tett - csa­lád­ja nyu­gal­mát félt­ve - elza­var­ta őt a ház­tól, amit a vád­lott nagyon sérel­me­zett. Indu­la­tá­ban már koráb­ban is fenye­ge­tő­zött az épü­let fel­gyúj­tá­sá­val, és 2017. júni­u­sá­ban egy műanyag lapá­tot láng­ra is lob­ban­tott a csa­lád lakrészénél.

Alig egy hónap­pal később pedig való­ban rájuk gyúj­tot­ta a házat. Azon az éjsza­kán a vád­lott része­gen zajon­gott, s ami­kor az apa fékez­te volna, dula­ko­dás ala­kult ki közöt­tük. A konf­lik­tus megint azzal vég­ző­dött, hogy elza­var­ták a ház­tól. A vád­lott ekkor ismét gyúj­to­ga­tás­sal fenye­ge­tő­zött, majd bosszú­vágy­ból, ittas indu­la­tá­ban a már alvó csa­lád szo­bá­já­nak köze­lé­ben lévő saját lak­ré­szé­ben meg­gyúj­tott egy pólót, a sző­nyeg­re dobta, és ami­kor az is láng­ra kapott, elhagy­ta az épületet.

A csa­lád tag­jai pár perc eltel­té­vel, álmuk­ból fel­ri­ad­va ész­lel­ték a tüzet. A nagyob­bik leány kisza­ladt, öccsét az apa vitte ki, majd vissza­ment a házba, hogy kiseb­bik leá­nyát ment­se. Eköz­ben a benti gáz­pa­lack fel­rob­bant, az apa és kis­lá­nya pedig a mene­kü­lés során elszen­ve­dett lég­úti égési shock miatt éle­tét vesztette.

A bün­te­tő tör­vény és az ítél­ke­zé­si gya­kor­lat sze­rint az alvó ember sérel­mé­re vég­re­haj­tott bűn­cse­lek­mény „véde­ke­zés­re kép­te­len sze­mély” sérel­mé­re elkö­ve­tett­ként minősül.

A tör­vény­szék a kirí­vó­an súlyos ember­ölés bűn­tet­te miatt kisza­bott élet­fogy­tig tartó fegy­ház­bün­te­tés­ből a fel­té­te­les sza­bad­ság­ra bocsá­tás leg­ko­ráb­bi idő­pont­ját 25 évben hatá­roz­ta meg, amely a tör­vé­nyi mini­mum. A vád­lott tár­sa­da­lom­ra veszé­lyes­sé­gé­nek érté­ke­lé­se köré­ben nagy jelen­tő­sé­get tulaj­do­ní­tott a csa­lá­dot támo­ga­tó koráb­bi magatartásának.

A Deb­re­ce­ni Fel­lebb­vi­te­li Főügyész­ség a bün­te­tés súlyo­sí­tá­sá­ra irá­nyu­ló ügyé­szi fel­leb­be­zést fenn­tar­tot­ta, mivel a vád­ha­tó­ság­gal azo­nos állás­pont­ja sze­rint a vád­lott azért, hogy meg­aláz­ta­tá­sa miatt elég­té­telt vegyen, az apa és a gyer­me­kek cél­za­tos elpusz­tí­tá­sá­ra töre­ke­dett, elté­rő­en a tör­vény­szék állás­pont­já­tól, misze­rint a vád­lott nem kíván­ta, de bele­nyu­go­dott abba, hogy az egész csa­lád éle­tét veszít­he­ti azon az éjszakán.

Az elkö­ve­tő aljas indok­ból, orvul táma­dott az alvó apára és gyer­me­ke­i­re, szán­dé­ka sze­rint a mene­kü­lés esé­lyé­től is meg akar­ta fosz­ta­ni őket.

A fel­lebb­vi­te­li főügyész­ség a fen­ti­ek­re figye­lem­mel azt indít­vá­nyoz­ta, hogy a másod­fo­kú bíró­ság az öt minő­sí­tő körül­mény foly­tán is súlyo­sab­ban bün­te­ten­dő ember­ölés bün­tet­te miatt a fel­té­te­les sza­bad­ság­ra bocsá­tás leg­ko­ráb­bi lehe­tő­sé­gét – amely 40 évig ter­jed­het -  a 25 évnél lénye­ge­sen későb­bi idő­pont­ban álla­pít­sa meg. A vád­lott és védő­je fel­men­té­sért fel­leb­be­zett. A másod­fo­kú eljá­rás­ban a Deb­re­ce­ni Íté­lő­táb­la határoz.